A sminkelés soha nem volt kizárólag női dolog. Hogy éppen ki, hogyan és mennyit sminkelhetett, azt mindig a kor társadalmi szabályai döntötték el.

Ókor: teljesen természetes mindenkinek

Az ókori civilizációkban a férfi smink nem volt kérdés. Egyiptomban a szemfestés, az olajok és a pigmentek használata rangot és műveltséget jelentett. Nők és férfiak ugyanazokat az anyagokat használták.

Görög–római kor: finom különbségek

A nők látványosabban sminkeltek, a férfiak inkább az ápolt megjelenésre törekedtek. Kozmetikumokat használtak, de kerülték a feltűnőséget. A smink még nem volt tabu, csak más szerepet kapott.

Középkor: visszafogottság

A smink erkölcsi kérdéssé vált. A nők titokban sminkeltek, a férfiak szinte teljesen elhagyták. A természetesség vallási és társadalmi elvárássá lett.

17–18. század: férfiak újra sminkelnek

Az udvari kultúrában a férfi smink újra elfogadott volt. Púder, pirosított arc, hangsúlyos megjelenés – mindez a hatalom és rang jele lett.

19. század: a nagy törés

A modern férfikép megszületésével a smink „női dologgá” vált. A férfiak eltűntek a smink világából – legalábbis nyilvánosan.

Ma: visszatérés, másképp

Ma a női smink önkifejezés. A férfi smink pedig gyakran láthatatlan: bőrtónus-egységesítés, karikák halványítása, mattítás. Ugyanazok az anyagok, csak más cél.